Tagok

A KORAL FOREVER TAGJAI

Fischer László (gitár)

Zenei pályafutásomat kisebb zenekarok után 1972-ben a Beatrice-ben folytattam, ahová 2 év katonaság után visszatértem, de csupán rövid időre.

1978-ban az akkor alakuló Korál együttesbe igazoltam, ahol a mai napig is együtt játszom a másik alapító taggal, Balázs Fecóval.

2006 tavaszától a Tunyogi Rock Band (TRB) tagja voltam, ahol Tunyogi Péter haláláig (2008) zenéltem. Tunyogi Péter halála után mindenképpen szerettem volna a TRB zenei szellemiségét továbbvinni, ezért a TRB zenei világát folytatva 2009 januárjában Kékesi “Bajnok” Lászlóval közösen megalapítottam a Zöld a Bíbor Band-et (ZBB). A zenekarral nem csak az volt a célom, hogy a koncerteken továbbra is elhangozzanak az ismert Korál, P. Mobil, TRB számok. Mivel ZBB zenekar tagjai között több ambiciózus, tehetséges dalszerző is van, ezért célúl tűztük ki saját szerzemények komponálását és előadását is.

Mivel a Korál együttes tagjainak egyéb elfoglaltságai nem teszik lehetőve, hogy a Korál olyan rendszerességgel koncertezzen, mint amire igény lenne, ezért  2010-ben – nagyrészt a ZBB tagságára alapozva – létrehoztam a Korál Forever-t. A Korál Forever az erdetihez képest keményebb hangzással játsza a dalokat, köztük olyanokat is, amelyek Korál koncerteken nem szoktak elhangzani.

Még ugyanebben az évben Balázs Fecóval, egy új csapattal, a Balázs Fecó Band-del kezdtünk koncertezni, melynek létrehozását szintén a Korál többi tagjainak más irányú elfoglaltsága indokolta.

 

Kiss Zoltán (ének, gitár)

1972. január 10-én születtem Budapesten. Itt nőttem fel a XVIII. kerületben, és ma is itt élek.

Nagyon korán “eldőlt a sorsom”. Hat éves korom körül már naphosszat DEEP Purple-t, Piramist, Korált és Omegát halgattam a család felnőtt tagjainak köszönhetően.

15 éves voltam, amikor elhatároztam: zenélni akarok. Elkezdtem gitározni tanulni. Amikor azt hittem, hogy már tudok, a barátaimmal megalapítottam a Belfegor együttest. Már ebben a zenekarban is az unokatestvérem, későbbi állandó zenésztársam, Krecsmarik Gabi dobolt. Nyolc évig létezett a Belfegor, gyönyörű időszak volt.

Még 1993-ban történt, hogy az énekesünket bevitték katonának. Mivel nem találtunk megfelelő helyettest, kényszerűségből én kezdtem a bulikon énekelni. Megtetszett az új “hangszer”, úgyhogy a Belfegor feloszlása után a gitár helyett már az éneklésre koncentráltam. Az első komolyabb banda, ahol már énekesként szerepeltem, a Classica volt 1998 és 2000 között. Innen kerültem a Nemesis-be 2001-ben, és a mai napig a tagja vagyok.

Három Nemesis albumon énekeltem, majd 2003-ban bekerültem az Iron Maidnem-be. 2007-ig főleg ebben a két zenekarban zenéltem, rengeteg élményben, tapasztalatban volt részem.

Közben azért volt idő “projektelésre” is. Krecsmarik Gabival és Nagy Lacival megcsináltuk a Special Guest nevű formációt. Itt találkoztunk először Nagy “Liszt” Zsolttal, ő lett a billentyűs. Az egyik koncertünkre lejött Závodi Janó. Nagyon tetszett neki a buli, olyannyira, hogy később Gabit, Liszit és engem meghívott a saját zenekarába, a Zacskó Band-be. Volt egy bulink a Sörsátorban, ott látott minket először Fischer Laci… Aztán 2009-ben jött a ZBB, a Korál Forever és a Balázs Fecó Band.

Itt tartunk most. Sokféle zenekarban sokféle zenét játszom. Mindegyiket nagyon szeretem és élvezem. Mi kellhet még?

 

Krecsmarik Gábor (dob, ütős hangszerek)

Tisztában vagyok vele, hogy az ilyen életrajzi oldalakra csak véletlenül, kedvtelésből téved az ember, ezért megpróbálom kevésbé szárazon leírni, amit máshol nem tudhatsz meg rólam.

Gyermekkorom óta meghatározó szerepe van életemben a zenének, mégsem voltak ilyen irányú terveim akkor. Amikor öt évesen elvarázsolt egy rossz cintányér hangja, nem arra gondoltam, hogy én bizony hiper-mega-szupersztár leszek, egyszerűen csak nagyon tetszett. A sok kisfiús, óvodás divatfoglalkozás közül én pilóta szerettem volna lenni. A nyolcvanas évek Commodore- láza megfertőzött engem is, így hobbim lett a számítástechnika. Tanultam, programozgattam otthon szabadidőmben, míg a zenekari próbák természetesek voltak, mint az alvás, vagy az evés. 1989-ben nem volt még YouTube, nem lehetett hallani olyan 13 évesen heavy metalt doboló gyerekekről, mint én. Ezért született egy-két “A cuki kis dobos az első, Szandi csak a második” hangvételű újságcikk, és persze hízelgő volt, hogy ez a téma minden rádió-, vagy tévériport alkalmával is előkerült. Aztán repülőgép-műszerész lettem, majd rendszergazda végzettségem is lett, s a repüléssel kapcsolatos terveim révbe is értek mióta a repülőtéren dolgozom.

Sok évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy rájöjjek: nem vagyok sztártípus. Nem az számít, mikor vagyok a tévében, a rádióban, vagy a címlapon, hanem csak az, amit a zene ad. Csodálatos dolog, amikor pár muzsikus kezében úgy szólal meg a hangszer, hogy az feléleszti a tüzet újra és újra. Hiszem, hogy csak olyan zenekarban lehetséges ez, ahol családias a hangulat, és a zenészt fele részben határozza csak meg a technikai tudása, a másik maga az ember. Aki látott már ZBB, vagy Korál Forever bulit, pontosan tudja, miről beszélek – aki nem, az még pótolhatja… smiley

Most, jelenleg itt vagyok, ABC sorrendben: Age of Nemesis, Balázs Fecó Band, Korál Forever, Scene From ’99, Special Guest, és a ZBB. Jó arcok, jó bulik, óriási muzsikálások – büszke vagyok mindre.

Nagy “Liszt” Zsolt (billentyűs hangszerek)

Gyermekkoromban döntő befolyással volt rám a rockzene, (Metallica, Whitesnake stb. … lehetne sorolni) amivel még szegény nagybácsikám fertőzött meg. Sajnos Ő már nincs közöttünk, örökké emlékezni fogok rá. Nem is volt kérdés számomra, hogy mi szeretnék lenni, ha majd felnövök.smiley

Első zenei tevékenységem akkor kezdődött, amikor Édesapám vett egy akusztikus gitárt karácsonyra. Kb. egy egész hétig jártam gitártanárhoz, de nagyon tehetségtelennek bizonyultam…. Abba is hagytam iziben a dolgot.smiley Apukám nem adta fel és vett egy szintetizátort nekem, amolyan kínai piacos félét, nagy színes gombokkal. Én persze nem akartam játszani rajta, mert “milyen már, rockzenében a szinti!” akkora balek voltam, hogy csuda. Egy szép napon viszont történt valami. Mihelyst az egyik cimborám megmutatta nekem a mai napig is kedvenc zenekarom (Dream Theater) lemezét, ahol nem csirkeláb akkordokat játszott a billentyűs, “húúú … ez nagyon durva, én is így szeretnék zongorázni!” Azt hiszem, talán ez volt életem egyik legfontosabb momentuma, hogy végül mégis zenész lettem. Zenei tanulmányaimat az MZTSZ Kőbányai Zenei Stúdió Művészeti Szakiskolában végeztem.

Első zenekarom a The Art of Dethronement együttes volt, melynek melankólikus stílusában a klassziku zenei elemek ötvöződnek metál témákkal. A 2002-ben megjelent Mindflowers progresszív rock, lírai és a jazz elemekkel átszőtt instrumentális zenei szerzeményeket tartalmazó albumát már az én közreműködésemmel vettük fel. Majd 2004-ben vendégművészként a Nemesis “The Goddess Nemesis Projekt” albumának elkészítésében is részt vállaltam.

Sok híres zenésszel, zenekarral játszottam a magyar zenei szakmában: Závodi János, Ferenci György, St. Martin, Varga János, Alapi István, Kimnovák, Fischer László, Kékesi “Bajnok” László, Donászi Tibor, Charlie, Somló Tamás, Keresztes Ildikó, Kovács Kati stb. Sessionzenészként a Piramis+ zenekar tagja voltam, valamint a Napóleon Boulevard-ban is játszom jelenleg. Rendszeres fellépője vagyok még a Special Guest zenekarnak is, több neves zenésztársammal egyetemben, úgy mint Kiss Zoltán, Krecsmarik Gábor, Nagy László. Műsorunkon többek között Bon Jovi, Deep Purple, Toto, Dream Theater és Glenn Hughes feldolgozások szerepelnek. Jelenleg oszlopos tagja és dalszerzője vagyok a Fischer László által alapított ZBB együttesnek, valamint a Korál Forever zenekarnak.

Tolmacsov György (basszusgitár)

1979-ben születtem Beregszászon. Körülbelül 12-13 évesen kezdtem el klasszikus gitározni. Zeneiskolába is jártam, de akkor még nem tudatosan, csak amolyan “jó lesz még valamire” megfontolásból. Aztán lassan komolyra fordult a dolog és általános után zeneművészeti szakközépbe felvételiztem, ahová még fel is vettek. Mindeddig gyakorlatilag nulla rock zene, na de itt aztán azonnal bele a sűrűjébe: kapásból Steve Vai és Joe Satrianival indítottam (természetesen csak hallgattam Őket).

Valamikor 2001-ben Czébely Csabi (dob) barátom szólt, hogy tud egy eladó basszusgitárt, alkalmi vételt, jól járok vele, meg hasonló szépek… Szóval jól rábeszélt arra, hogy vegyem meg. Aztán kis idő múlva már hívott is, hogy Lovas Janóval (gitár) és Leskó Istvánnal (hegedű) összeraktak néhány nótát, amit tanuljak már meg és toljam le a képem egy próbára. Letoltam! A klasszikus gitárt ekkor váltotta a basszus. 2002-ben csatlakozott hozzánk Dobosi István (ének) és megalakult egy Philadelphia (PHP) nevű banda.  A PHP tagjainak nagyon sokat köszönhetek. Igazság szerint, ahhoz, hogy tiszta legyen a lelkiismeretem, még jó pár nevet fel kellene sorolnom, de visszafogom magam és csak néhány zenekart említek, ahol basszusgitározom. Pandora, Scene From ’99, Balázs Fecó Band, Korál Forever, ZBB. Azok, akikkel együtt zenélek ezekben a formációkban, egytől egyig nagyszerű emberek és kiváló muzsikusok. Megtiszteltetés számomra, hogy befogadtak mint barátot és zenésztársat.