Zöld a Bíbor Band

Jelenlegi hely

Krecsmarik Gábor

Krecsmarik Gábor (dob, ütős hangszerek)

Tisztában vagyok vele, hogy az ilyen életrajzi oldalakra csak véletlenül, kedvtelésből téved az ember, ezért megpróbálom kevésbé szárazon leírni, amit máshol nem tudhatsz meg rólam.

Gyermekkorom óta meghatározó szerepe van életemben a zenének, mégsem voltak ilyen irányú terveim akkor. Amikor öt évesen elvarázsolt egy rossz cintányér hangja, nem arra gondoltam, hogy én bizony hiper-mega-szupersztár leszek, egyszerűen csak nagyon tetszett. A sok kisfiús, óvodás divatfoglalkozás közül én pilóta szerettem volna lenni. A nyolcvanas évek Commodore- láza megfertőzött engem is, így hobbim lett a számítástechnika. Tanultam, programozgattam otthon szabadidőmben, míg a zenekari próbák természetesek voltak, mint az alvás, vagy az evés. 1989-ben nem volt még YouTube, nem lehetett hallani olyan 13 évesen heavy metalt doboló gyerekekről, mint én. Ezért született egy-két "A cuki kis dobos az első, Szandi csak a második" hangvételű újságcikk, és persze hízelgő volt, hogy ez a téma minden rádió-, vagy tévériport alkalmával is előkerült. Aztán repülőgép-műszerész lettem, majd rendszergazda végzettségem is lett, s a repüléssel kapcsolatos terveim révbe is értek mióta a repülőtéren dolgozom.

Sok évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy rájöjjek: nem vagyok sztártípus. Nem az számít, mikor vagyok a tévében, a rádióban, vagy a címlapon, hanem csak az, amit a zene ad. Csodálatos dolog, amikor pár muzsikus kezében úgy szólal meg a hangszer, hogy az feléleszti a tüzet újra és újra. Hiszem, hogy csak olyan zenekarban lehetséges ez, ahol családias a hangulat, és a zenészt fele részben határozza csak meg a technikai tudása, a másik maga az ember. Aki látott már ZBB bulit, pontosan tudja, miről beszélek - aki nem, az még pótolhatja... smiley

Most, jelenleg itt vagyok, ABC sorrendben: Age of Nemesis, Balázs Fecó Band, Scene From '99, Special Guest, és a ZBB. Jó arcok, jó bulik, óriási muzsikálások - büszke vagyok mindre.