Zöld a Bíbor Band

Jelenlegi hely

Ha valami fáj...

Ha valami fáj... (2011. április 30.)

A koncert most is öregesen, azaz, hogy Öregesen ahogy jól esik kezdődött valamikor fél 10 után a Crazy Mamában. Majd boszorkányosan, a Boszorkányrepülés-el folytatódott. A közönség már az első számtól kezdve közösen, - néha Zoli nélkül egyedül - énekelte a dalokat. Sok koncerten a koncert végére az utolsó daloknál éri el a hangulat a tetőfokot és addigra jut el - vagy el sem jut - a közönség odáig, hogy a zenekarral együtt énekelje a dalokat. Nem így ZBB-n. Már az első számnál egy emberként énekelték "...öregesen ahogy jól esik, bolond éveken tú-ú-úl..."

Majd két saját szám, Mondd, hogy újra szép lesz, és az  Utolsó esély követte. Hihetetlen, de a rajongók már a saját számokat is együtt éneklik Kiss Zolival, pedig ezeket még csak a koncerteken lehet hallani. Milyen jó lenne már ha megjelenhetne a régóta várt album!

A saját számokon kívül nemcsak P.Mobil, Tunyogi Rock Band, hanem klasszikus Korál számok is hallhatóak voltak a koncerten.  Az Óra körbe járt, majd egy nagyszerű Kékesi "Bajnok" László nótával, az Embered voltam-al folytatódott a koncert.

Aggódva hallgattam a számokat, mert amikor megérkeztünk Zoli furcsán suttogva köszöntött minket, egy hangszálgyulladásnak köszönhetően. Amikor először megszólalt, azt gondoltam, na, ez a koncert ma este elmarad. De nem, sőt!  Mondanom sem kell, hogy az egész koncert alatt ebből semmi sem érződött. Profihoz illően énekelte végig a 2,5 órát. Aki nem tudta, hogy "valami fáj" az nem is értette, hogy ma este miért a Zoliról szól a Ha valami fáj  című dal. Teljesítményének még Krecsmarik Gabi is tisztelgett.

Egy régi Korál szám, a Fekete bárány után a szünet előtti utolsó dal szokás szerint a Miskolc volt.

A szünet után 2 régi Korál számmal kezdődött a "Slágerparádé". A rajongók lankadatlanul tomboltak a Hangoddal ébreszt a szél után a Tudom én is megnyogodnék-ra. A számok után hatalmas tapssal, ovációval adtak hangot tetszésüknek. És csak addig csendesedtek, amíg a legújabb szerzeményt a Holnaptól-t hallgatták. Az ezt követő számokat újra együtt harsogták a zenekarral - Rocktóber, Menj tovább, Tudom jól - és a nagy kedvencet Ha újra kezdeném.  Aki régóta jár ZBB-re, az tudja, hogy ez a szám nem a kezdetet, hanem a koncert közeledő végét jelzi, amit ma a közönség nem akart tudomásul venni. Fantasztikus volt a hangulat. Nemcsak mi, de láthatóan az együttes tagjai is jól szórakoztak. Néha úgy éreztem, mintha egy próbára csöppentem volt. Felszabadult zenészek, öröm zene. Látszott , hogy nagyon együtt van a csapat. Ugratások... "Szöszi, please"... "Bugócsiga..." (ezt mindenki érti aki ott volt!!!) Pedig közben a Zoli a hangszálaival küzdött. De ezt aki nem tudta, észre sem vette. Most is úgy énekelte a Szabad vér-t, mint rajta kívül senki.

A zenekar profi előadását dícséri, hogy a két ráadás után - Vihar előtt és a Zöld a Bíbor és a Fekete után - még tombolva követelte a közönség a ZBB-t. A zenészek nem tudtak nemet mondani a közönség követelésének és egy plusz 2 forintos ráadással jutalmazták a szeretetüket.

Felemelő és leírhatatlan volt ez a koncert is. Leírni nem lehet, ezt át kell élni! Gyertek el minél többen a következő koncertre!

Cili